2011. április 15., péntek

Miből élt a Nyugat?


A Nyugat mecénásai között elsősorban Hatvany Lajost, Fenyő Miksát szoktuk emlegetni, de keveset beszélünk a magánvagyonukkal tulajdonosként is csatlakozó munkatársakról (Móricz, Babits) és a részvények vásárlásával a kiadót életben tartó bankárokról, mágnásokról.A folyóirat 1908-as indulását követő évben létrejött a lap anyagi fedezetének megteremtését szolgáló könyvkiadó, mely mindenekelőtt a Nyugat állandó szerzőinek köteteit kívánta megjelenteti. A sort Gellért Oszkár A deltánál című verseskötete nyitotta meg, Falus Elek tervezte borítóval, az első sikerkönyv Móricz Zsigmond Hét krajcárja volt. Egy évvel később a kiadó részvénytársasági formát vett fel, a többségi tulajdonos Hatvany lett. Pontosabban (Láng József Ady-kutató közlése szerint) 110, egyenként ezer korona névértékű részvényből 65 maradt a Hatvany-család tulajdonában, a maradék 45 részvényen tíz tulajdonos osztozott, a kor olyan mágnásai, mint Chorin Ferenc, Weiss Manfréd gyártulajdonosok, Károlyi Imre nagybirtokos, Lánczy Leó és érdi Krausz Simon bankárok
Hatvany a lapot és a kiadót az alapító tagok, és elsősorban Ady Endre fórumaként szerette volna működtetni, ellentétben a kísérletező Osvát Ernővel és a többi szerkesztővel. Jellemző a Hatvany pártfogását élvező Adyra, hogy természetesnek vette, ő is részesül a részvényekből. Mivel a részvényeket nagyjából már kiosztották, 1910 márciusában Ady szemrehányó levelet ír Fenyő Miksának, aki válaszában a sértődött költőt Hatvanyhoz irányítja. („Ami azt illeti, hogy részvényeket akarsz, hát e tekintetben írj Hatvanynak: ha neki úgy tetszik, adjon. Én a magam részéről ezt az ügyedet nem képviselhetem. Különben is naiv dolog azt hinni, hogy te néhány részvénnyel arra bírhatsz bennünket, hogy egy kedvetlen gyönge figyelődre azt mondjuk, hogy kiváló munka.”)
Egy percig sem volt béke a kiadónál, a szerkesztők vitája odáig fajult, hogy Hatvany a részvénytársaság megalapítása után alig egy évvel, 1911 áprilisában részvényeinek felét eladta Magyar(-Mannheimer) Mórnak, a Révay kiadó üzletvezetőjének. A Nyugat Rt. cégvezetőjévé előlépett Magyar nemcsak Hatvany, hanem más tulajdonosok részvényeiből is vásárolt. Ez az állapot csak háromnegyed évig tartott: Hatvany és Osvát párbaját követően Magyar Mór – állítólag Móricz fegyverével – főbe lőtte magát, mivel a kiadó csődjét látta Osváték vitájában.
A részvények sorsa ettől kezdve bizonytalan. Az tűnik biztosnak, hogy az Athenaeum kiadóhoz kerültek Hatvany részvényei, a kistulajdonosoknál lévő papírok is nyilván gazdát cseréltek, vagy egyszerűen elértéktelenedtek. A kiadói tevékenység „biztosra ment”, piaci szempontból gazdaságos köteteket (Ady, Móricz) jelentetett meg, és ekkor készültek a két-három művet is egybekötött kolligátumok. 1914-től következett a kiadói működés mélypontja, Ady beperelte a Nyugatot, Móricz pedig megvásárolta a készletben maradt összes könyvét, majd szerződést kötött a Légrády testvérekkel azok forgalmazására. 1917-ben minden megmaradt könyvet átadtak a Lantos Antikváriumnak, ahol az eladhatatlan köteteket megsemmisítették, miközben a folyóirat is hatalmas árengedménnyel kínálta a műveket A megszűnt kiadó helyett a folyóirat jelentette meg az újabb köteteket, főleg bibliofil kötéssel (Babits Recitativ, Móricz Szegény emberek, Kaffka Az élet útján stb.).
Az biztos, hogy Osvát öngyilkossága után (1929) a szerkesztést vállaló Móricz a Légy jó mindhalálig színdarab honoráriumából megveszi az akkor már tetemesnek nem mondható cégvagyon harmadát, Babits ugyanilyen tulajdonrészre a Baumgarten alapítványtól hoz támogatást, a harmadik harmad Fenyő Miksáé lesz. Móricz nagy hangsúlyt fektetett a könyvkiadói tevékenység fellendítésére, több sorozat indítását is kezdeményezte. A lendület négy évig tartott, Móricz Gellért Oszkárnak adja tulajdonrészét. Ezt követően az első komoly kötet 1934-ben Babits irodalomtörténete volt, mely a Könyvnapra látott napvilágot. A kiadó folyamatosan anyagi nehézségekkel küzdött, sokszor előfordult, hogy már meghirdetett könyvek mégsem készültek el. 1940-ben az ekkor már kft formájában működő kiadót törölték a névjegyzékből. Az utolsó években elsősorban Kosztolányi és Illyés munkái (Kosztolányi esetében posztumusz) jelentek meg, a folyóirat kiadói tevékenysége 1944 nyarán fejeződött be, a hatóságok kényszerítésére. A világháború után még rövid ideig, a Révai kiadó berkein belül működött, majd az államosítás áldozatává vált, mint minden más magánkiadó.
Az itt közölt, 1911-ben kibocsátott részvényen Osvát Ernő és Magyar Mór aláírása olvasható, a szelvényeken Ignotus és Hatvany kézjegyét ismerjük fel. A Nagy Lajos-köteten lévő ceruzás rájegyzés pedig arra utal, hogy e példány is megfordult Lantos antikváriumában.

Nincsenek megjegyzések: